Gyakran hallok hasonló nagy igazságnak hitt mondatokat, ezeknek hatásairól szólna ez a bejegyzés.

„Ha két éven belül nem jegyez el, nem is fog!”

Elég felkavaró mondat lehet, ha éppen azt ecseteled, hogy milyen nagy szeretetben-szerelemben éltek már három éve együtt, de még nem történt meg az effajta elköteleződés. Igazából nem pontosan erről a példáról szeretnék most írni, hanem az elvről. Mindannyian hozunk mondásokat a szüleinktől, nagyszüleinktől, felmenőinktől. („Ha elköltözöl, azzal hátat fordítasz a családodnak!” „Ebben a családban csak szerencsés férfiak vannak, te is az leszel!” „Ha ilyen válogatós vagy egyedül fogsz maradni, mint a nagynénéd!”) Ezek sok esetben adhatnak nekünk, de az is gyakran előfordul, hogy gátat jelentenek az életünkben. Érdemes elgondolkodni, hogy mit is jelentenek ezek a mondatok és megkérdőjelezni őket, ha szükséges.

Nem azon múlik egy férfi (vagy nő) elköteleződési képessége, hogy mennyire képes tartani a konvenciókat. Le szabad tenni ezeket a láthatatlan terheket, amiket ezek az akár jóindulatú szólások-mondások rónak ránk. Őrizd meg nyugodtan, légy büszke rá, de ha fájdalmat okoz az életedben, akkor kérdőjelezd meg. Hajlamosak vagyunk, ahogy a kezdő mondat is mutatja, másokra is ráragasztani a saját félelmeinket, kötelező sorrendjeinket. Szerencsére minden ember különböző, komplex egész, ezért az ilyen általánosságok egyáltalán nem mondhatóak univerzálisnak, inkább sztereotipikusak. Nemzeten belül ugyan sok hasonló szokásunk lehet, mégsem mondhatjuk azt, hogy minden magyar így gondolkodik a gyereknevelésről, az evésről, az ivásról, a szerelemről és ez így is van jól.